Az ötvözet két vagy több kémiai anyag (melyek közül legalább az egyik fém) fémes tulajdonságokkal rendelkező keveréke. Általában úgy nyerik, hogy az egyes komponenseket egységes folyadékká olvasztják, majd kondenzálják.
Az ötvözetek a következő három típus közül legalább egy lehetnek: elemek egyfázisú szilárd oldata, sok fémfázis keveréke vagy fémek intermetallikus vegyülete. A szilárd oldatban lévő ötvözetek mikroszerkezete egyfázisú, és néhány oldatban lévő ötvözet két vagy több fázisból áll. Az eloszlás lehet egyenletes vagy nem, az anyag hűtési folyamata során bekövetkező hőmérsékletváltozástól függően. Az intermetallikus vegyületek jellemzően ötvözetből vagy tiszta fémből állnak, amelyet egy másik tiszta fém vesz körül.
Az ötvözetek bizonyos alkalmazásokban használatosak, mert vannak olyan tulajdonságaik, amelyek jobbak, mint a tiszta fémelemeké. Az ötvözetek példái közé tartozik az acél, forrasztóanyag, sárgaréz, ón, foszforbronz, amalgám és hasonlók.
Az ötvözet összetételét általában tömegarány alapján számítják ki. Az ötvözetek feloszthatók helyettesítő ötvözetekre vagy intersticiális ötvözetekre atomi összetételük szerint, és tovább oszthatók homogén fázisokra (csak egy fázis), heterogén fázisokra (egynél több fázisra) és intermetallikus vegyületekre (nincs nyilvánvaló különbség a kettő között fázisok). határok). [2]
áttekintés
Az ötvözetek képződése gyakran megváltoztatja az elemi anyagok tulajdonságait, például az acél szilárdsága nagyobb, mint fő alkotóelemé, a vasé. Az ötvözet fizikai tulajdonságai, mint a sűrűség, reakciókészség, Young-modulus, elektromos és hővezető képesség hasonlóak lehetnek az ötvözet alkotóelemeihez, de az ötvözet szakítószilárdsága és nyírószilárdsága általában összefügg az ötvözet tulajdonságaival. alkotóelemei. nagyon különböző. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy az atomok elrendezése egy ötvözetben nagyon különbözik egyetlen anyagétól. Például egy ötvözet olvadáspontja alacsonyabb, mint az ötvözetet alkotó fémek olvadáspontja, mivel a különböző fémek atomsugarai eltérőek, és nehéz stabil kristályrácsot kialakítani.
Egy bizonyos elem kis mennyisége nagymértékben befolyásolhatja az ötvözet tulajdonságait. Például a ferromágneses ötvözetek szennyeződései megváltoztathatják az ötvözet tulajdonságait.
A tiszta fémekkel ellentétben a legtöbb ötvözetnek nincs rögzített olvadáspontja. Amikor a hőmérséklet az olvadási hőmérséklet-tartományon belül van, a keverék szilárd és folyékony együttélési állapotban van. Ezért elmondható, hogy az ötvözet olvadáspontja alacsonyabb, mint az alkotó fémeké. Lásd eutektikus keverék.
A közönséges ötvözetek közül a sárgaréz a réz és a cink ötvözete; A bronz ón és réz ötvözete, gyakran használják szobrokban, dísztárgyakban és templomi harangokban. Az ötvözetek (például a nikkelötvözetek) egyes országok pénznemében használatosak.
Az ötvözet oldat, például az acél, a vas az oldószer, a szén az oldott anyag.