Az ötvözet két vagy több kémiai anyag keveréke (amelyek közül legalább egy fém) fém tulajdonságokkal. Általában úgy kapják meg, hogy az egyes komponenseket egységes folyadékba keverjük, majd kondenzálják.
Az ötvözetek lehetnek a következő három típusnak legalább egyike: egyfázisú szilárd elemek oldat, sok fémfázis keveréke vagy fémek intermetall-vegyülete. Az ötvözetek szilárd oldatban lévő mikroszerkezete egyetlen fázisú, és néhány oldatban lévő ötvözetnek két vagy több fázisa van. Az eloszlás egyenletes lehet, vagy sem, az anyag hűtési folyamatának hőmérsékletének megváltozásától függően. Az intermetallos vegyületek általában ötvözött vagy tiszta fémből állnak, amelyet egy másik tiszta fém vesz körül.
Az ötvözeteket bizonyos alkalmazásokban használják, mivel vannak olyan tulajdonságok, amelyek jobbak, mint a tiszta fém elemek. Az ötvözetekre példa lehet acél, forrasztó, sárgaréz, ón, foszfor bronz, Amalgam és hasonlók.
Az ötvözet összetételét általában a tömeg arány alapján számítják ki. Az ötvözeteket szubsztitúciós ötvözetekre vagy intersticiális ötvözetekre lehet osztani atomösszetételük szerint, és tovább oszthatjuk homogén fázisokra (csak egy fázis), heterogén fázisok (egynél több fázis) és intermetallikus vegyületek (a két fázis között nincs nyilvánvaló különbség). határok). [2]
áttekintés
Az ötvözetek képződése gyakran megváltoztatja az elemi anyagok tulajdonságait, például az acél szilárdsága nagyobb, mint a fő alkotóeleme, a vasé. Az ötvözet, például a sűrűség, a reakcióképesség, a Young modulus, az elektromos és a hővezető képességének fizikai tulajdonságai hasonlóak lehetnek az ötvözet alkotóelemeihez, de az ötvözet szakítószilárdsága és nyírószilárdsága általában az alkotóelemek tulajdonságaihoz kapcsolódik. Nagyon más. Ennek oka az a tény, hogy az atomok elrendezése egy ötvözetben nagyon különbözik az egyetlen anyagtól. Például az ötvözet olvadási pontja alacsonyabb, mint az ötvözet alkotó fémek olvadási pontja, mivel a különféle fémek atomi sugara eltérő, és nehéz stabil kristályrácsot képezni.
Egy bizonyos elem kis mennyisége nagy hatással lehet az ötvözet tulajdonságaira. Például a ferromágneses ötvözetek szennyeződései megváltoztathatják az ötvözet tulajdonságait.
A tiszta fémekkel ellentétben a legtöbb ötvözetnek nincs rögzített olvadási pontja. Ha a hőmérséklet az olvadási hőmérsékleti tartományon belül van, az elegy szilárd és folyékony együttélés állapotában van. Ezért elmondható, hogy az ötvözet olvadási pontja alacsonyabb, mint az alkotóelemeké. Lásd az eutektikus keveréket.
A közönséges ötvözetek közül a sárgaréz réz és cink ötvözete; A bronz egy ón és réz ötvözete, és gyakran szobrok, díszek és templomcsengők használják. Az ötvözeteket (például nikkelötvözeteket) egyes országok pénznemében használják.
Az ötvözet olyan oldat, mint például acél, a vas az oldószer, a szén az oldott anyag.