Az indonéziai Sulawesi szigetén található Sorovako a világ egyik legnagyobb nikkelbányája. A nikkel számos mindennapi tárgy láthatatlan része: eltűnik a rozsdamentes acélban, a háztartási gépek fűtőelemeiben és az akkumulátorok elektródáiban. Több mint kétmillió évvel ezelőtt alakult ki, amikor a Sorovako körüli dombok aktív vetők mentén kezdtek megjelenni. A lateritek – a vas-oxidban és nikkelben gazdag talajok – a trópusi esőzések szüntelen eróziója következtében alakultak ki. Amikor robogóval felhajtottam a dombra, a talaj azonnal vörösre változott, vérnarancssárga csíkokkal. Láttam magát a nikkelgyárat, egy város méretű poros, barna, durva kéményt. Autó méretű kis teherautó-abroncsok hevernek halmokban. Meredek, vörös dombokon szelik át az utak, és hatalmas hálók akadályozzák meg a földcsuszamlásokat. A bányászati ​​vállalat Mercedes-Benz emeletes buszai szállítják a munkásokat. A vállalat zászlaját a vállalat pickupjai és terepjáró mentőautói lobogtatják. A föld dombos és gödrös, a lapos, vörös föld pedig cikkcakk trapéz alakban van hajtva. A helyszínt szögesdrót, kapuk, közlekedési lámpák őrzik, és a vállalati rendőrség egy majdnem London méretű koncessziós területen járőrözik.
A bányát a PT Vale üzemelteti, amelynek részben Indonézia és Brazília kormánya a tulajdonosa, míg a részesedését kanadai, japán és más multinacionális vállalatok birtokolják. Indonézia a világ legnagyobb nikkeltermelője, a Vale pedig a második legnagyobb nikkelbányász a Norilsk Nickel után, amely egy orosz vállalat, és szibériai lelőhelyeket fejleszt. Márciusban, Ukrajna orosz invázióját követően a nikkel ára egy nap alatt megduplázódott, és a londoni fémtőzsdén egy hétre felfüggesztették a kereskedést. Az ehhez hasonló események olyan embereket, mint Elon Musk, elgondolkodtatnak, hogy honnan származik a nikkel. Májusban találkozott Joko Widodo indonéz elnökkel, hogy megvitassák a lehetséges „partnerséget”. Érdekli a dolog, mert a nagy hatótávolságú elektromos járművekhez nikkelre van szükség. Egy Tesla akkumulátor körülbelül 40 kilogrammot tartalmaz. Nem meglepő módon az indonéz kormány nagyon érdeklődik az elektromos járművekre való áttérés iránt, és a bányászati ​​koncessziós területek bővítését tervezi. Időközben a Vale két új kohót kíván építeni Sorovacóban, és az egyiket korszerűsíteni.
A nikkelbányászat Indonéziában viszonylag új fejlemény. A 20. század elején a holland kelet-indiai gyarmati kormányzat érdeklődést mutatott a „periférikus birtokai”, a Jáván és Madurán kívüli szigetek iránt, amelyek a szigetcsoport nagy részét tették ki. 1915-ben Eduard Abendanon holland bányamérnök jelentette, hogy nikkellelőhelyet fedezett fel Sorovakóban. Húsz évvel később HR „Flat” Elves, a kanadai Inco cég geológusa érkezett, és egy tesztlyukat ásott. Ontarióban az Inco nikkelt használ érmék és fegyverek, bombák, hajók és gyárak alkatrészeinek gyártásához. Az Elves Sulawesi-re irányuló terjeszkedési kísérleteit meghiúsította Indonézia 1942-es japán megszállása. Az 1960-as években Inco visszatéréséig a nikkel nagyrészt változatlan maradt.
Azzal, hogy 1968-ban elnyerte a Sorovaco koncessziót, az Inco abban reménykedett, hogy profitálhat a rengeteg olcsó munkaerőből és a jövedelmező exportszerződésekből. A terv egy kohó, egy gát az azt ellátó rendszer és egy kőbánya építése volt, valamint kanadai személyzet bevonása az egész irányításába. Az Inco egy biztonságos enklávét akart a vezetőinek, egy jól őrzött észak-amerikai külvárost az indonéz erdőben. Ennek megépítéséhez az indonéz Subud spirituális mozgalom tagjait alkalmazták. Vezetője és alapítója Muhammad Subuh, aki az 1920-as években könyvelőként dolgozott Jáván. Azt állítja, hogy egy éjszaka, miközben sétált, egy vakító fénygömb esett a fejére. Ez több éven át minden éjjel megtörtént vele, és szerinte ez megnyitotta „a kapcsolatot az egész univerzumot betöltő isteni erő és az emberi lélek között”. Az 1950-es évekre felkeltette John Bennett, egy brit fosszilis tüzelőanyag-kutató és a misztikus George Gurdjieff követőjének figyelmét. Bennett 1957-ben meghívta Subuh-t Angliába, aki egy új, európai és ausztrál diákokból álló csoporttal tért vissza Jakartába.
1966-ban a mozgalom létrehozott egy ügyetlen mérnöki céget, az International Design Consultants-ot, amely iskolákat és irodaépületeket épített Jakartában (ezek tervezték a sydney-i Darling Harbor főtervét is). Egy kitermelő utópiát javasol Sorovakóban, egy az indonézektől elkülönülő enklávéban, távol a bányák káoszától, de teljes mértékben ők biztosítják. 1975-ben néhány kilométerre Sorovakótól egy zárt közösséget építettek szupermarkettel, teniszpályákkal és egy golfklubbal a külföldi munkavállalók számára. Magánrendőrség őrzi a szupermarket kerületét és bejáratát. Az Inco biztosítja az áramot, a vizet, a légkondicionálókat, a telefonokat és az importált élelmiszereket. Katherine May Robinson, egy antropológus szerint, aki 1977 és 1981 között terepmunkát végzett ott, „a bermudanadrágos és kontyos nők autóval mentek a szupermarketbe, hogy fagyasztott pizzát vegyenek, majd megálltak nassolnivalót venni és kávét ittak a szabadban. A hazafelé vezető úton látható légkondicionált szoba egy „modern átverés” egy barátja házából”.
Az enklávét továbbra is őrzik és járőrözik. Jelenleg magas rangú indonéz vezetők laknak ott, egy gondozott kerttel rendelkező házban. A köztereket azonban benőtte a gyom, a repedezett cement és a rozsdás játszóterek. Néhány bungalót elhagytak, és helyüket erdők vették át. Azt mondták, hogy ez az űr annak az eredménye, hogy a Vale 2006-ban felvásárolta az Incót, valamint hogy a teljes munkaidős foglalkoztatásról a szerződéses munkára és a mobilabb munkaerőre váltottak. A külvárosok és Sorovako közötti különbségtétel ma már tisztán osztályalapú: a vezetők a külvárosokban, a munkások a városban élnek.
Maga a koncesszió megközelíthetetlen, közel 12 000 négyzetkilométernyi erdős hegység veszi körül kerítéssel. Több kaput is őriznek, és az utakat járőrözik. Az aktívan bányászott területet – közel 75 négyzetkilométert – szögesdróttal kerítették körül. Egyik este motoroztam felfelé a dombon, és megálltam. Nem láttam a gerinc mögött megbúvó salakhalmot, de néztem, ahogy a lávahőmérséklethez közeli olvasztott kőzet maradványai lefelé folynak a hegyről. Narancssárga fény gyulladt ki, majd egy felhő emelkedett a sötétben, és addig terjedt, amíg a szél el nem fújta. Néhány percenként egy új, ember alkotta kitörés világítja meg az eget.
A nem alkalmazottak csak a Matano-tavon keresztül tudnak beosonni a bányába, ezért csónakkal mentem. Aztán Amos, aki a parton lakott, átvezetett a borsföldeken, amíg el nem értük annak a helynek a lábát, ami egykor hegy volt, és most üreges kagyló, a hiány. Néha elzarándokolhatunk a származási helyre, és talán innen származik a nikkel egy része azokban a tárgyakban, amelyek hozzájárultak az utazásaimhoz: autók, repülőgépek, robogók, laptopok, telefonok.
Editor London Review of Books, 28 Little Russell Street London, WC1A 2HNletters@lrb.co.uk Please provide name, address and telephone number.
The Editor London Review of Books 28 Little Russell Street London, WC1A 2HN Letters@lrb.co.uk Please provide name, address and phone number
Olvasson bárhol a London Review of Books alkalmazással, amely mostantól letölthető az App Store-ból Apple eszközökre, a Google Playről Android eszközökre és az Amazonról Kindle Fire-re.
Kiemelt cikkek a legújabb számból, archívumunkból és blogunkból, valamint hírek, események és exkluzív promóciók.
Ehhez a weboldalhoz JavaScript használata szükséges a legjobb felhasználói élmény érdekében. Módosítsa böngészője beállításait, hogy engedélyezze a JavaScript tartalom futtatását.