Az indonéz Sulawesi szigeten található Sorovako a világ egyik legnagyobb nikkelbányája. A nikkel sok mindennapi tárgy láthatatlan része: eltűnik a rozsdamentes acélból, a fűtőelemek a háztartási készülékekből és az elektródák az akkumulátorokból. Több mint kétmillió évvel ezelőtt alakult ki, amikor a Sorovako körüli dombok kezdtek megjelenni az aktív törések mentén. Lateritok – vas-oxidban és nikkelben gazdag talajok – a trópusi esőzések kíméletlen eróziója következtében jöttek létre. Amikor felhajtottam a robogóval a dombra, a talaj azonnal vörösre változott, vérnarancssárga csíkokkal. Láttam magát a nikkelgyárat, egy városnyi porosbarna durva kéményt. Egy személyautó méretű kis teherautó gumiabroncsok vannak felhalmozva. Az utak meredek vörös dombokon vágnak keresztül, és hatalmas hálók akadályozzák meg a földcsuszamlásokat. A bányavállalat Mercedes-Benz emeletes buszai munkásokat szállítanak. A cég zászlaját a cég kisteherautói és terepjárói hordják fel. A föld dombos és gödrös, a lapos vörös föld pedig cikk-cakk trapéz alakúra van hajtva. A helyszínt szögesdrót, kapuk, közlekedési lámpák és a csaknem London méretű koncessziós területen járőröző vállalati rendőrök őrzik.
A bányát a PT Vale üzemelteti, amely részben Indonézia és Brazília kormánya, részesedése pedig kanadai, japán és más multinacionális vállalatok tulajdonában van. Indonézia a világ legnagyobb nikkeltermelője, a Vale pedig a második legnagyobb nikkelbányász a szibériai lelőhelyeket fejlesztő orosz vállalat, a Norilsk Nickel után. Márciusban, Ukrajna orosz inváziója után, a nikkel ára egy nap alatt megduplázódott, a londoni fémtőzsdén pedig egy hétre felfüggesztették a kereskedést. Az ilyen események olyan embereket, mint Elon Musk, elgondolkodtatják, honnan származik a nikkelük. Májusban találkozott Joko Widodo indonéz elnökkel, hogy megvitassák a lehetséges „partnerséget”. Érdekli, mert a nagy hatótávolságú elektromos járművekhez nikkelre van szükség. Egy Tesla akkumulátor körülbelül 40 kilogrammot tartalmaz. Nem meglepő módon az indonéz kormány nagyon érdeklődik az elektromos járművekre való átállás iránt, és a bányászati ​​koncessziók kiterjesztését tervezi. Időközben Vale két új olvasztót kíván építeni Sorovacóban, és az egyiket korszerűsíteni.
A nikkelbányászat Indonéziában viszonylag új fejlemény. A 20. század elején a holland Kelet-India gyarmati kormányzata érdeklődni kezdett „periférikus birtokai”, a Jáván és Madurán kívüli szigetek iránt, amelyek a szigetcsoport nagy részét alkották. 1915-ben Eduard Abendanon holland bányamérnök arról számolt be, hogy nikkellelőhelyet fedezett fel Sorovakóban. Húsz évvel később HR „Flat” Elves, a kanadai Inco cég geológusa megérkezett, és próbalyukat ásott. Ontarióban az Inco nikkelt használ pénzérmék és fegyverek, bombák, hajók és gyárak alkatrészeinek gyártásához. Az elfek Sulawesi területére irányuló terjeszkedési kísérleteit meghiúsította Indonézia japán megszállása 1942-ben. Az Inco 1960-as évekbeli visszatéréséig a nikkel nagyrészt érintetlen volt.
A Sorovaco koncesszió 1968-as elnyerésével az Inco abban reménykedett, hogy profitálhat a rengeteg olcsó munkaerőből és a jövedelmező exportszerződésekből. A terv az volt, hogy építsenek egy kohót, egy gátat az ellátáshoz, és egy kőbányát, és kanadai személyzetet vonnak be az egész irányítására. Az Inco egy biztonságos enklávét akart vezetőinek, egy jól őrzött észak-amerikai külvárost az indonéz erdőben. Felépítéséhez a Subud indonéz spirituális mozgalom tagjait bérelték fel. Vezetője és alapítója Muhammad Subuh, aki az 1920-as években Jáván könyvelőként dolgozott. Azt állítja, hogy egy éjszaka, amikor sétált, egy vakító fénygömb esett a fejére. Ez több éven át minden este megtörtént vele, és elmondása szerint megnyitotta „a kapcsolatot az egész univerzumot betöltő isteni erő és az emberi lélek között”. Az 1950-es évekre felfigyelt rá John Bennett, egy brit fosszilis tüzelőanyag-kutató és George Gurdjieff misztikus követője. Bennett 1957-ben meghívta Subuht Angliába, és egy új európai és ausztrál diákcsoporttal tért vissza Jakartába.
1966-ban a mozgalom létrehozta az International Design Consultants nevű alkalmatlan mérnöki céget, amely iskolákat és irodaházakat épített Jakartában (a sydney-i Darling Harbour főtervét is). Extraktivista utópiát javasol Sorovakóban, egy az indonézektől különálló enklávéban, távol a bányák káoszától, de teljes mértékben ők biztosítják. 1975-ben Sorovakótól néhány kilométerre egy zárt közösség épült szupermarkettel, teniszpályákkal és a külföldi munkások golfklubjával. Magánrendőrök őrzik a szupermarket kerületét és bejáratát. Az Inco villamos energiát, vizet, légkondicionálókat, telefonokat és import élelmiszereket szállít. Katherine May Robinson, egy antropológus szerint, aki 1977 és 1981 között terepmunkát végzett ott, „a bermudai nadrágos és zsemleruhás nők autóval elmentek a szupermarketbe, hogy fagyasztott pizzát vásároljanak, majd megálltak egy harapnivalót és kávét ittak a szabadban. A hazafelé vezető légkondicionált szoba egy baráti házból származó „modern hoax”.
Az enklávé továbbra is őrzött és járőrözés alatt áll. Most magas rangú indonéz vezetők élnek ott, egy gondozott kerttel rendelkező házban. De a köztereket benőtte a gaz, a repedezett cement és a rozsdás játszóterek. A bungalók egy részét elhagyták, és erdők vették át a helyüket. Azt mondták nekem, hogy ez az űr annak az eredménye, hogy Vale 2006-ban felvásárolta az Inco-t, és a teljes munkaidősről a szerződéses munkára és a mobilabb munkaerőre vált. A külvárosok és a Sorovako közötti különbség ma már tisztán osztályalapú: a menedzserek a külvárosokban, a munkások a városban élnek.
Maga a koncesszió megközelíthetetlen, csaknem 12 ezer négyzetkilométernyi erdős hegyet kerítés veszi körül. Több kaput felügyelnek, az utakat pedig járőrözik. Az aktívan bányászott terület – csaknem 75 négyzetkilométer – szögesdróttal van bekerítve. Egyik este felfelé motoroztam, és megálltam. A gerinc mögött megbúvó salakkupacot nem láttam, de figyeltem, ahogy a még lávahőmérséklethez közeli szagmaradványok lefolynak a hegyről. Egy narancssárga fény gyulladt ki, majd egy felhő szállt fel a sötétben, és addig terjedt, míg a szél el nem fújta. Néhány percenként új ember okozta kitörés világítja meg az eget.
A nem alkalmazottak csak a Matano-tavon keresztül tudnak besurranni a bányába, ezért csónakkal mentem. Aztán Amos, aki a parton élt, végigvezetett a paprikaföldeken, amíg el nem értünk annak a hegynek a lábához, amely egykoron hegy volt, most pedig üreges kagyló, hiány. Néha el lehet zarándokolni a származási helyre, és talán innen származik a nikkel egy része azokban a tárgyakban, amelyek hozzájárultak az utazásaimhoz: autók, repülők, robogók, laptopok, telefonok.
Editor London Review of Books, 28 Little Russell Street London, WC1A 2HNletters@lrb.co.uk Please provide name, address and telephone number.
The Editor London Review of Books 28 Little Russell Street London, WC1A 2HN Letters@lrb.co.uk Please provide name, address and phone number
Olvasson bárhol a London Review of Books alkalmazással, amely már letölthető az App Store-ból Apple-eszközökre, a Google Play-ről Android-eszközökre és az Amazon-ból a Kindle Fire-re.
Kiemelt információk a legújabb számból, archívumunkból és blogunkból, valamint hírek, események és exkluzív promóciók.
Ez a webhely Javascript használatát igényli a legjobb élmény biztosításához. Módosítsa a böngésző beállításait, hogy engedélyezze a Javascript-tartalom futtatását.