A manganin egy tipikusan 86% réz, 12% mangán és 2% nikkel ötvözetének védjegye. Először Edward Weston fejlesztette ki 1892-ben, továbbfejlesztve a Constantan című művét (1887).

Mérsékelt ellenállású és alacsony hőmérsékleti együtthatójú ellenállásötvözet. Az ellenállás/hőmérséklet görbe nem olyan lapos, mint a konstansok, és a korrózióállósági tulajdonságok sem olyan jók.

A manganin fóliát és huzalt ellenállások, különösen amperméteres söntök gyártásához használják, mivel az ellenállás értéke gyakorlatilag nulla hőmérsékleti együtthatója[1] és hosszú távú stabilitása. Az Egyesült Államokban 1901 és 1990 között számos Manganin ellenállás szolgált az ohm jogi szabványaként.[2]Manganin huzalKriogén rendszerekben elektromos vezetőként is használják, minimalizálva a hőátadást olyan pontok között, amelyek elektromos csatlakozást igényelnek.

A manganint a nagynyomású lökéshullámok (például a robbanóanyagok felrobbantásakor keletkező) mérőműszerekben is használják, mivel alacsony a nyúlási érzékenysége, de nagy a hidrosztatikus nyomásérzékenysége.