A manganin egy védjegyzett név egy jellemzően 86% rezet, 12% mangánt és 2% nikkelt tartalmazó ötvözetre. Edward Weston fejlesztette ki először 1892-ben, a Constantan (1887) ötvözetének továbbfejlesztéseként.

Mérsékelt ellenállású és alacsony hőmérsékleti együtthatójú ellenállásötvözet. Az ellenállás/hőmérséklet görbe nem olyan lapos, mint az állandóké, és a korrózióállósági tulajdonságai sem olyan jók.

A manganin fóliát és huzalt ellenállások, különösen ampermérő söntök gyártásához használják, mivel gyakorlatilag nulla hőmérsékleti ellenállási együtthatója[1] és hosszú távú stabilitása van. Számos manganin ellenállás szolgált az ohm törvényes szabványaként az Egyesült Államokban 1901 és 1990 között.[2]Manganin huzalkriogén rendszerekben elektromos vezetőként is használják, minimalizálva a hőátadást az elektromos csatlakozásokat igénylő pontok között.

A manganint nagynyomású lökéshullámok (például robbanóanyagok robbanásából származó lökéshullámok) vizsgálatára szolgáló mérőeszközökben is használják, mivel alacsony a feszültségérzékenysége, de magas a hidrosztatikai nyomásérzékenysége.