Az ellenálláshuzal egy olyan huzal, amelyet elektromos ellenállások készítésére használnak (amelyeket az áramkörben folyó áram mennyiségének szabályozására használnak). Jobb, ha a használt ötvözetnek nagy az ellenállása, mivel így rövidebb huzal használható. Sok esetben az ellenállás stabilitása elsődleges fontosságú, így az ötvözet hőmérsékleti ellenállási együtthatója és korrózióállósága nagy szerepet játszik az anyagválasztásban.

Amikor ellenálláshuzalt használnak fűtőelemekhez (elektromos fűtőberendezésekben, kenyérpirítókban és hasonlókban), fontos a nagy ellenállás és az oxidációs ellenállás.

Az ellenálláshuzalt néha kerámiaporral szigetelik, és egy másik ötvözetből készült csőbe burkolják. Az ilyen fűtőelemeket elektromos sütőkben és vízmelegítőkben, valamint speciális formákban főzőlapokhoz használják.
HuzalA kötél több fémhuzal szálból áll, amelyek spirálba vannak csavarva, és egy összetett „kötelet” alkotnak, egy „fektetett kötélnek” nevezett mintázatban. A nagyobb átmérőjű drótkötél több ilyen fektetett kötél szálból áll, egy „fektetett kötélnek” nevezett mintázatban.kábelterített".

A drótkötelek acélhuzalai általában ötvözetlen szénacélból készülnek, amelynek széntartalma 0,4–0,95%. A kötélhuzalok nagyon nagy szilárdsága lehetővé teszi, hogy a drótkötelek nagy szakítóerőket bírjanak el, és viszonylag kis átmérőjű csigákon fussanak.

Az úgynevezett keresztben fektetett pásztáknál a különböző rétegek szálai keresztezik egymást. A leggyakrabban használt párhuzamosan fektetett pásztáknál az összes drótréteg fektetési hossza egyenlő, és bármely két egymásra helyezett réteg szálai párhuzamosak, ami lineáris érintkezést eredményez. A külső réteg huzalát a belső réteg két huzalja támasztja alá. Ezek a huzalok a pászma teljes hosszában szomszédosak. A párhuzamosan fektetett pászták egyetlen művelettel készülnek. Az ilyen pászmával készült drótkötelek tartóssága mindig sokkal nagyobb, mint a keresztben fektetett pásztáké (ritkán használtak). A két huzalrétegből álló párhuzamosan fektetett pászták Filler, Seale vagy Warrington szerkezetűek.

A spirális kötelek elvileg kerek pászmák, mivel spirálisan elhelyezett huzalrétegekből álló szerkezettel rendelkeznek egy középpont felett, és legalább egy huzalréteg a külső réteggel ellentétes irányban van elhelyezve. A spirális kötelek méretezhetők úgy, hogy ne forogjanak, ami azt jelenti, hogy feszítés alatt a kötél nyomatéka közel nulla. A nyitott spirális kötél csak kerek huzalokból áll. A félig zárt és a teljesen zárt tekercses kötél középpontja mindig kerek huzalokból áll. A zárt tekercses kötelek egy vagy több külső profilhuzal réteggel rendelkeznek. Előnyük, hogy felépítésük nagyobb mértékben megakadályozza a szennyeződés és a víz behatolását, és megvédi őket a kenőanyag-veszteségtől is. Ezenkívül van egy további nagyon fontos előnyük, mivel a törött külső huzal végei nem tudnak leválni a köteletről, ha az megfelelő méretű.

A sodrott vezeték számos kis vezetékből áll, amelyeket egy nagyobb vezetővé kötegekbe vagy tekercsekbe építettek. A sodrott vezeték rugalmasabb, mint az azonos keresztmetszetű tömör vezeték. Sodort vezetéket akkor használnak, hanagyobb ellenállásfémfáradási vizsgálat szükséges. Ilyen helyzetek például a több nyomtatott áramköri lapból álló eszközök áramköri lapjainak csatlakozásai, ahol a tömör vezeték merevsége túl nagy feszültséget okozna az összeszerelés vagy szervizelés során történő mozgás következtében; készülékek váltakozó áramú hálózati kábelei; hangszerekkábels; számítógépes egér kábelei; hegesztőelektróda kábelek; mozgó gépalkatrészeket összekötő vezérlőkábelek; bányászati ​​gépek kábelei; vontatógépek kábelei; és számos egyéb.

Magas frekvenciákon az áram a vezeték felülete közelében halad a bőrhatás miatt, ami megnövekedett teljesítményveszteséget eredményez a vezetékben. A sodrott vezeték látszólag csökkenti ezt a hatást, mivel a szálak teljes felülete nagyobb, mint az egyenértékű tömör vezeték felülete, de a hagyományos sodrott vezeték nem csökkenti a bőrhatást, mivel az összes szál rövidre van zárva egymással, és egyetlen vezetőként viselkedik. Egy sodrott vezetéknek nagyobb az ellenállása, mint egy azonos átmérőjű tömör vezetéknek, mivel a sodrott vezeték keresztmetszete nem teljesen réz; elkerülhetetlenek a rézszálak között a rézszálak (ez a körön belüli körök körpakolási problémája). Az a sodrott vezeték, amelynek vezetőkeresztmetszete megegyezik a tömör vezetékével, ugyanolyan ekvivalens vastagságú, és mindig nagyobb átmérőjű.

Sok nagyfrekvenciás alkalmazásnál azonban a közelségi hatás súlyosabb, mint a bőrhatás, és bizonyos korlátozott esetekben az egyszerű sodrott vezeték csökkentheti a közelségi hatást. Magas frekvenciákon a jobb teljesítmény érdekében Litz-vezeték használható, amelynek egyes szálai szigeteltek és speciális mintázatban vannak sodorva.
Minél több különálló huzalszál van egy huzalkötegben, annál rugalmasabb, törésállóbb, ellenállóbb és erősebb a huzal. A több szál azonban növeli a gyártás bonyolultságát és költségeit.

Geometriai okokból a legkisebb látható szálszám általában 7: egy középen, amelyet 6 szál vesz körül szorosan érintkezve. A következő szint 19, ami egy újabb 12 szálból álló réteg a 7 felett. Ezután a szám változik, de a 37 és a 49 gyakori, majd a 70 és 100 közötti tartományban (a szám már nem pontos). Még ennél nagyobb számok jellemzően csak nagyon nagy kábelekben találhatók.

Az olyan alkalmazásoknál, ahol a vezeték mozog, a 19-es érték a legalacsonyabb, amit használni kell (a 7-es csak olyan alkalmazásoknál használható, ahol a vezetéket elhelyezik, majd nem mozdul el), és a 49-es érték sokkal jobb. Az állandó ismétlődő mozgást igénylő alkalmazásoknál, mint például az összeszerelő robotok és a fejhallgató-vezetékek, a 70-100-as érték kötelező.

Az olyan alkalmazásokhoz, amelyek még nagyobb rugalmasságot igényelnek, még több szálat használnak (a hegesztőkábelek a szokásos példák, de bármilyen olyan alkalmazás is, ahol szűk helyeken kell huzalt mozgatni). Egy példa erre egy 2/0-ás huzal, amely 5292 szálból, #36-os méretű huzalból készül. A szálakat úgy rendezik el, hogy először egy 7 szálból álló köteget hoznak létre. Ezután ebből a 7 kötegből 7-et szuperkötegekké állítanak össze. Végül 108 szuperkötegből állítják össze a végső kábelt. Minden vezetékcsoportot spirálba tekerenek, így amikor a huzalt hajlítják, a köteg nyújtott része a spirál körül egy összenyomott rész felé mozdul el, hogy a huzal kisebb feszültségnek legyen kitéve.