Az ellenálláshuzal elektromos ellenállások készítésére szolgáló vezeték (amelyek az áramkörben lévő áram mennyiségének szabályozására szolgálnak). Jobb, ha a felhasznált ötvözet nagy ellenállású, mivel ilyenkor rövidebb huzal is használható. Sok esetben az ellenállás stabilitása elsődleges fontosságú, így az ötvözet ellenállási hőmérsékleti együtthatója és korrózióállósága nagy szerepet játszik az anyagválasztásban.

Ha ellenálláshuzalt használnak fűtőelemekhez (elektromos fűtőberendezésekben, kenyérpirítókban és hasonlókban), fontos a nagy ellenállás és az oxidációval szembeni ellenállás.

Néha az ellenálláshuzalt kerámiaporral szigetelik, és egy másik ötvözetből készült csőbe burkolják. Az ilyen fűtőelemeket elektromos sütőkben és vízmelegítőkben, valamint speciális formákban főzőlapokhoz használják.
HuzalA kötél több szál fémhuzal, amely csavarvonalba csavarva összetett „kötelet” alkot, a „fektetett kötélként” ismert minta szerint. A nagyobb átmérőjű drótkötél több ilyen lefektetett kötélszálból áll, az úgynevezett „mintázatban”kábelterített".

A drótkötelek acélhuzalai általában ötvözetlen szénacélból készülnek, amelynek széntartalma 0,4–0,95%. A kötélhuzalok nagyon nagy szilárdsága lehetővé teszi, hogy a drótkötelek nagy húzóerőket viseljenek el, és viszonylag kis átmérőjű tárcsákon is áthaladjanak.

Az úgynevezett cross lay szálakban a különböző rétegek vezetékei keresztezik egymást. A leggyakrabban használt párhuzamos fektetési szálakban az összes huzalréteg fektetési hossza egyenlő, és bármely két egymásra helyezett réteg huzalai párhuzamosak, ami lineáris érintkezést eredményez. A külső réteg vezetékét a belső réteg két vezetéke tartja meg. Ezek a vezetékek szomszédosak a szál teljes hosszában. A párhuzamos fektetésű szálak egy művelettel készülnek. Az ilyen szálú drótkötelek teherbírása mindig sokkal nagyobb, mint a (ritkán használt) keresztfekvésű sodroké. A párhuzamosan fektetett két huzalrétegű szálak Filler, Seale vagy Warrington felépítésűek.

A spirálkötelek elvileg kerek szálak, mivel huzalrétegekből álló összeállítást tartalmaznak, amelyek spirálisan vannak elhelyezve egy középponton, és legalább egy huzalréteget a külső réteggel ellentétes irányban helyeznek el. A spirálkötelek úgy méretezhetők, hogy nem forognak, ami azt jelenti, hogy feszültség alatt a kötél nyomatéka közel nulla. A nyitott spirálkötél csak kerek huzalokból áll. A félig reteszelt tekercskötél és a teljesen zárt tekercskötél közepe mindig kerek huzalokból készül. A lezárt tekercskötelek egy vagy több külső rétegű profilhuzallal rendelkeznek. Előnyük, hogy felépítésük nagyobb mértékben akadályozza meg a szennyeződések és a víz behatolását, valamint megvédi őket a kenőanyag elvesztétől. Ezen kívül van még egy nagyon fontos előnyük, mivel a szakadt külső huzal végei nem hagyhatják el a kötelet, ha megfelelő méretűek.

A sodrott huzal számos kis vezetékből áll, amelyek össze vannak kötve vagy összetekerve nagyobb vezetőt alkotnak. A sodrott huzal rugalmasabb, mint az azonos teljes keresztmetszetű tömör huzal. A sodrott huzalt akkor használjuk, hanagyobb ellenállása fém kifáradása szükséges. Ilyen helyzetek közé tartoznak a több nyomtatott áramköri kártyát tartalmazó eszközök áramköri lapjai közötti csatlakozások, ahol a tömör huzal merevsége túl nagy feszültséget okozna az összeszerelés vagy a szervizelés során történő mozgás következtében; Váltakozó áramú vezetékek készülékekhez; hangszerkábels; számítógépes egérkábelek; hegesztő elektróda kábelek; mozgó gépalkatrészeket összekötő vezérlőkábelek; bányászati ​​gépek kábelei; vontatott gépkábelek; és még számos más.

Magas frekvenciákon az áram a vezeték felületéhez közel halad a bőrhatás miatt, ami megnövekedett teljesítményveszteséget eredményez a vezetékben. Úgy tűnik, hogy a sodrott huzal csökkenti ezt a hatást, mivel a szálak teljes felülete nagyobb, mint az egyenértékű tömör huzal felülete, de a közönséges sodrott huzal nem csökkenti a bőrhatást, mivel az összes szál rövidre van zárva és úgy viselkedik. egyetlen karmesterként. Egy sodrott vezeték lesznagyobb ellenállásmint egy azonos átmérőjű tömör huzal, mert a sodrott huzal keresztmetszete nem teljesen réz; a szálak között elkerülhetetlen hézagok vannak (ez a körön belüli körök körpakolási problémája). Egy sodrott huzalról, amelynek a vezető keresztmetszete megegyezik a tömör huzaléval, azonos átmérőjű, és mindig nagyobb az átmérője.

Számos nagyfrekvenciás alkalmazás esetén azonban a közelségi hatás súlyosabb, mint a bőrhatás, és néhány korlátozott esetben az egyszerű sodrott huzal csökkentheti a közelségi hatást. A magas frekvenciákon történő jobb teljesítmény érdekében Litz-huzal használható, amelynek egyes szálai szigetelve és speciális mintázattal vannak csavarva.
Minél több különálló huzalszál van egy huzalkötegben, annál rugalmasabb, törődés-, törésállóbb és erősebb lesz a huzal. A több szál azonban növeli a gyártás összetettségét és költségét.

Geometriai okokból a legkevesebb általában 7 szál: egy középen, 6 pedig szorosan érintkezik körülötte. A következő szint a 19, ami egy újabb 12 szálból álló réteg a 7 tetején. Ezt követően a szám változik, de a 37 és 49 gyakori, majd a 70-től 100-ig terjedő tartományban (a szám már nem pontos). Ennél is nagyobb számok jellemzően csak nagyon nagy kábelekben találhatók meg.

Olyan alkalmazásoknál, ahol a huzal mozog, a 19 a legalacsonyabb, amelyet érdemes használni (7-et csak olyan alkalmazásokban szabad használni, ahol a vezeték el van helyezve, de nem mozdul), és a 49 sokkal jobb. Állandó ismétlődő mozgású alkalmazásoknál, mint például összeszerelő robotok és fejhallgató vezetékek, 70-100 kötelező.

A még nagyobb rugalmasságot igénylő alkalmazásokhoz még több szálat használnak (a szokásos példa a hegesztőkábelek, de minden olyan alkalmazás is, amelynél szűk helyeken kell a vezetéket mozgatni). Az egyik példa egy 2/0-s huzal, amely 5292 szál #36-os méretű huzalból készül. A szálakat úgy rendezzük el, hogy először létrehozunk egy 7 szálból álló köteget. Ezután ebből a kötegből 7 szuper köteggé áll össze. Végül 108 szuper köteget használnak fel a végső kábel elkészítéséhez. A huzalok minden csoportja csavarvonalba van feltekercselve, így amikor a huzalt meghajlítják, a köteg megfeszített része a csavarvonal körül egy olyan részre mozdul el, amely össze van nyomva, hogy a huzalnak kisebb legyen a feszültsége.