Kerek réz alapú Nicr180-as ötvözetfok osztályú szigetelt zománcozott rézhuzal

1. Anyag általános leírása

1)

Manganinjellemzően 84% réz, 12% mangán és 4% nikkel ötvözete.

A manganin huzalt és fóliát ellenállások, különösen az ampermérős sönt gyártásához használják, gyakorlatilag nulla hőmérsékleti ellenállási együtthatója és hosszú távú stabilitása miatt. Az Egyesült Államokban 1901 és 1990 között számos manganin ellenállás szolgált az ohm jogi szabványaként. A manganin huzalt kriogén rendszerekben elektromos vezetőként is használják, minimalizálva a hőátadást az elektromos csatlakozásokat igénylő pontok között.

A manganint a nagynyomású lökéshullámok (például a robbanóanyagok felrobbantásakor keletkező) mérőműszerekben is használják, mivel alacsony a nyúlási érzékenysége, de nagy a hidrosztatikus nyomásérzékenysége.

2)

Constantanegy réz-nikkel ötvözet, más névenEureka, Előleg, ésKomp. Általában 55% rézből és 45% nikkelből áll. Fő jellemzője az ellenállása, amely széles hőmérséklet-tartományban állandó. Más, hasonlóan alacsony hőmérsékleti együtthatójú ötvözetek is ismertek, mint például a manganin (Cu₈₆Mn₁₂Ni₂).

Nagyon nagy, 5% (50 000 mikrostrian) vagy annál nagyobb alakváltozások mérésére általában lágyított konstans (P-ötvözet) a rács anyaga. A Constantan ebben a formában nagyon képlékeny; és 0,125 hüvelyk (3,2 mm) vagy annál hosszabb szelvényhosszak esetén >20%-ra feszülhet. Figyelembe kell azonban venni, hogy nagy ciklikus alakváltozások esetén a P-ötvözet minden ciklusban állandó ellenállásváltozást mutat, és ennek megfelelő nulla eltolódást okoz a nyúlásmérőben. Emiatt a tulajdonsága és a rács idő előtti meghibásodására való hajlam miatt az ismételt feszítés miatt a P ötvözet általában nem ajánlott ciklikus nyúlási alkalmazásokhoz. A P ötvözet 08-as és 40-es STC-számmal kapható fémeken és műanyagokon való használatra.

2. Zománcozott huzal Bevezetés és alkalmazások

Noha „zománcozottnak” nevezik, a zománcozott huzalt valójában nem vonják be sem zománcfestékréteggel, sem olvasztott üvegporból készült üvegzománccal. A modern mágneshuzalok jellemzően egy-négy rétegű (négyfilmes huzal esetén) polimer filmszigetelést használnak, gyakran két különböző összetételű, hogy kemény, folytonos szigetelőréteget biztosítsanak. A mágneshuzalos szigetelőfóliák (a hőmérséklet-tartomány növekedésének sorrendjében) polivinil-formal (Formar), poliuretán, poliimid, poliamid, poliészter, poliészter-poliimid, poliamid-poliimid (vagy amid-imid) és poliimid anyagokat használnak. A poliimid szigetelésű mágneshuzal 250 °C-ig képes működni. A vastagabb négyzet vagy téglalap alakú mágneshuzal szigetelését gyakran növelik magas hőmérsékletű poliimid vagy üvegszálas szalaggal, az elkészült tekercseket pedig gyakran vákuummal impregnálják szigetelőlakkkal a szigetelés szilárdságának és a tekercs hosszú távú megbízhatóságának javítása érdekében.

Az önhordó tekercsek legalább két réteggel bevont huzallal vannak feltekerve, a legkülső egy hőre lágyuló műanyag, amely hevítéskor egymáshoz köti a meneteket.

Más típusú szigeteléseket, például üvegszálas fonalat lakkal, aramid papírt, nátronpapírt, csillámot és poliészter fóliát szintén széles körben alkalmaznak világszerte különféle alkalmazásokhoz, például transzformátorokhoz és reaktorokhoz. Az audioszektorban ezüst konstrukciójú huzal és különféle egyéb szigetelők találhatók, mint például a pamut (néha valamilyen koagulálószerrel/sűrítőanyaggal, például méhviasszal átitatva) és politetrafluor-etilén (PTFE). A régebbi szigetelőanyagok közé tartozott a pamut, a papír vagy a selyem, de ezek csak alacsony hőmérsékleten (105°C-ig) használhatók.

A gyártás megkönnyítése érdekében néhány alacsony hőmérsékletű mágneshuzal szigeteléssel rendelkezik, amely a forrasztás hőjével eltávolítható. Ez azt jelenti, hogy az elektromos csatlakozások a végeken anélkül végezhetők el, hogy először a szigetelést le kellene húzni.

3. Az alacsony ellenállású Cu-Ni ötvözet kémiai összetétele és fő tulajdonságai