A sodrott huzal számos kis vezetékből áll, amelyek össze vannak kötve vagy összetekerve nagyobb vezetőt alkotnak. A sodrott huzal rugalmasabb, mint az azonos teljes keresztmetszetű tömör huzal. A sodrott huzalt akkor használják, ha nagyobb fémfáradási ellenállásra van szükség. Ilyen helyzetek közé tartoznak a több nyomtatott áramköri kártyát tartalmazó eszközök áramköri lapjai közötti csatlakozások, ahol a tömör huzal merevsége túl nagy feszültséget okozna az összeszerelés vagy a szervizelés során történő mozgás következtében; Váltakozó áramú vezetékek készülékekhez; Hangszer kábelek; számítógépes egérkábelek; hegesztő elektróda kábelek; mozgó gépalkatrészeket összekötő vezérlőkábelek; bányászati ​​gépek kábelei; vontatott gépkábelek; és még számos más.

Magas frekvenciákon az áram a vezeték felületéhez közel halad a bőrhatás miatt, ami megnövekedett teljesítményveszteséget eredményez a vezetékben. Úgy tűnik, hogy a sodrott huzal csökkenti ezt a hatást, mivel a szálak teljes felülete nagyobb, mint az egyenértékű tömör huzal felülete, de a közönséges sodrott huzal nem csökkenti a bőrhatást, mivel az összes szál rövidre van zárva és úgy viselkedik. egyetlen karmesterként. A sodrott huzal ellenállása nagyobb, mint az azonos átmérőjű tömör huzalé, mivel a sodrott huzal keresztmetszete nem teljesen réz; a szálak között elkerülhetetlen hézagok vannak (ez a körön belüli körök körpakolási problémája). Egy sodrott huzalról, amelynek a vezető keresztmetszete megegyezik a tömör huzaléval, azonos átmérőjű, és mindig nagyobb az átmérője.

Számos nagyfrekvenciás alkalmazás esetén azonban a közelségi hatás súlyosabb, mint a bőrhatás, és néhány korlátozott esetben az egyszerű sodrott huzal csökkentheti a közelségi hatást. A magas frekvenciákon történő jobb teljesítmény érdekében Litz-huzal használható, amelynek egyes szálai szigetelve és speciális mintázattal vannak csavarva.
Minél több különálló huzalszál van egy huzalkötegben, annál rugalmasabb, törődés-, törésállóbb és erősebb lesz a huzal. A több szál azonban növeli a gyártás összetettségét és költségét.

Geometriai okokból a legkevesebb általában 7 szál: egy középen, 6 pedig szorosan érintkezik körülötte. A következő szint a 19, ami egy újabb 12 szálból álló réteg a 7 tetején. Ezt követően a szám változik, de a 37 és 49 gyakori, majd a 70-től 100-ig terjedő tartományban (a szám már nem pontos). Ennél is nagyobb számok jellemzően csak nagyon nagy kábelekben találhatók meg.

Olyan alkalmazásoknál, ahol a huzal mozog, a 19 a legalacsonyabb, amelyet érdemes használni (7-et csak olyan alkalmazásokban szabad használni, ahol a vezeték el van helyezve, de nem mozdul), és a 49 sokkal jobb. Állandó ismétlődő mozgású alkalmazásoknál, mint például összeszerelő robotok és fejhallgató vezetékek, 70-100 kötelező.

A még nagyobb rugalmasságot igénylő alkalmazásokhoz még több szálat használnak (a szokásos példa a hegesztőkábelek, de minden olyan alkalmazás is, amelynél szűk helyeken kell a vezetéket mozgatni). Az egyik példa egy 2/0-s huzal, amely 5292 szál #36-os méretű huzalból készül. A szálakat úgy rendezzük el, hogy először létrehozunk egy 7 szálból álló köteget. Ezután ebből a kötegből 7 szuper köteggé áll össze. Végül 108 szuper köteget használnak fel a végső kábel elkészítéséhez. A huzalok minden csoportja csavarvonalba van feltekercselve, így amikor a huzalt meghajlítják, a köteg megfeszített része a csavarvonal körül egy olyan részre mozdul el, amely össze van nyomva, hogy a huzalnak kisebb legyen a feszültsége.